Réges-régen, a múlt század végén elhatároztam, hogy építek egy igazán jó CD  játszót (transzportot) magamnak. Ez lett belőle.

Először körülnéztem, mit használnak a "nagyok". Mechanikailag stabil, robusztus meghajtót kerestem. A legjobban talán a TEAC VRDS tetszett.

 Egy jó nevű profi cégnek könnyű dolga van, megveszi a 3-4 kiválasztott típust (szerencsére nem sok cég gyárt meghajtót), kipróbálja őket, és dönt. Én örültem, hogy a néhány szóba jöhető típus közül a Philips hajlandó volt eladni egy darabot is.

Így esett a választás a CD-Pro-ra. A Philips CD-Pro a cég által gyártott legjobb mechanika. Felültöltős fém öntvény. A CD lemez kellő rögzítéséről egy mágneses leszorító gondoskodik. A meghajtón található elektronika a szervó áramkörökön kívül tartalmaz egy D/A átalakítót és egy magas szintű parancsokkal kommunikáló vezérlőt is.  A „profi” gyártók között igen népszerű, sokan használták. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: Audio Research, Electrocompaniet, Jadis, Mark Levinson, Mbl, Naim, Oracle, Sonic Frontiers. Azt hiszem, ez nem rossz társaság.

Miután a CD lelke eldőlt, jöhettek a részletek. Vezérlés, tápegység, mechanika.

A három fő rész fizikailag is elkülönül. A tápegységet rögtön külön dobozba terveztem, a kijelző egy későbbi fázisban vált külön.

(A különálló vezérlés ötlete, a Micro Seiki háromkarú lemezjátszójától származott. Emlékszik még rá valaki?)

A mechanika

A mechanika alapjai változatlanok, de a berendezés külső megjelenése többszöri áttervezés után nyerte el végső formáját. A felépítés az analóg lemezjátszóknál bevált elveket követi.